Csokisat és habosat szerettem volna sütni (legfőképpen enni), mindezt persze gyorsan, mert nemcsak lusta de türelmetlen is vagyok. A hagyományos somlói galuska tehát szóba nem jöhetett, de lett egy egyszerűen, mindössze egy óra ténykedéssel elkészíthető tortám, és esküszöm, hogy pont ugyanolyan finom, mintha három órán keresztül álltam volna a konyhában.
A piskóta része gyakorlatilag alapreceptnek tekinthető nálam mostanában, ezt sütöm sima vagy kakaós változatban minden tortámhoz, kókuszliszt felhasználásával.
Hozzávalók:
7 tojás
90 g méz
csipet só
1 csapott kiskanál szódabikarbóna vagy sütőpor
150 g kókusztej
60 g kókuszliszt
1,5 evőkanál zselatin
2-3 púpozott evőkanál kakaó
400 ml kókusztejszín (nagyon sűrű, magas zsírtartalmú változat)
100 ml víz
2 evőkanál méz
20-30 ml kókuszzsír olvasztva
3 evőkanál finomított cukor mentes lekvár
2 x 400 ml kókusztejszín (alaposan behűtve)
3 evőkanál méz
vanília
1 evőkanál kakaó
fél evőkanál méz
víz
2 kiskanál rumaroma
egy fél marék mazsola
esetleg kevés darabolt dió
Először a csokoládékrémet készítettem el, mivel ennek megszilárdulásához időre van szükség. Egy tálba beleszórtam a kakaót, és elkevertem egy kevés vízzel, de tényleg csak annyival, hogy feloldódjon benne maradéktalanul. Ezután egy kézi habverővel hozzákevertem a kókusztejszínt, és a mézet. Egy csészében feloldottam a zselatint forró vízben, majd állandó kevergetés közepette beleöntöttem a kakaós lébe. Alaposan elkevertem, és mivel egyáltalán nem volt még csak meleg sem, be is tettem a hűtőbe addig, míg megsütöttem a piskóta lapot.
A tortalaphoz a tojásokat szétválasztottam - közben bekapcsoltam a sütőt 160 fokra -, majd a fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. Hozzáadtam a mézet, majd ezzel is újból kemény habbá vertem. Továbbra is gépi habverő használata mellett egyenként beleöntöttem a tojások sárgáját, a szódabikarbónát, majd a kókusztejet. A kókusztej nálam kókusztejszín higított változatban, általában 1:1 arányban engedem fel vízzel az egyébként tejszínhab készítésére tökéletesen alkalmas, magas zsírtartalmú kókusztejszínt (Ausztráliában ADMIRAL márkát javaslom erre a célra, Magyarországon a COCOMAS nevű termék elérhető, bár ez utóbbit csak hallomásból ismerem).
A tésztához ezután adagoltam hozzá a kókuszlisztet, és továbbra is habverővel kevertem, tekintve, hogy a kókuszliszt igen jól szívja magába a nedvességet, tehát könnyen csomósodik. A probléma csak az, hogy csomós is marad, benne a süteményben is, ezért használtam a habverőt az utolsó pillanatig. Keverés közben érezhetően válik egyre sűrűbbé a tészta, a kókuszlisztnek kell pár perc, míg megszívja magát, gyakorlatilag megdagad.
Sütőpapírral kibélelt, 23 centiméteres (haha, most nem felejtettem el feltüntetni!) tortaformába öntöttem, majd előmelegített, hőlégkavarásos sütőben 160 fokon sütöttem 25 percig. Ezt követően a formában hagytam kihűlni, majd rácson szárítottam még egy rövid ideig.
Míg a tészta hűlt, kemény habbá vertem az előtte alaposan behűtött (legalább egy nappal előtte hűtőbe tett, legjobb, ha mindig tartunk ott pár dobozzal, állandó jelleggel) kókusztejszínt. Amikor elértük azt az állagot, mikor a habverő által keltett hullámok már nem tűnnek el a tálban, sőt szilárdan tartják magukat, akkor adjuk hozzá a mézet és a vaníliát. Ne feledjük, annyira keménynek kell lenni a habnak, hogy habrózsával való formázásra alkalmas legyen. Ha szükséges, hűtsük még egy kicsit tovább.
Nem baj, ha nem akarunk a habzsákkal bíbelődni, ezt maximálisan megértem, pont ugyanolyan jó megoldás, ha az egész tejszínhabot csak rásimítjuk majd a csokis rétegre. Mégcsak egyenletesen sem szükséges, a rusztikus még szebb lesz.
A csokoládékrém mindeközben megszilárdult, tehát egy botmixerrel meglazítottam, és elkevertem benne a folyékony kókuszzsírt.
A tortalapot hosszában kettévágtam, majd pár kanál lekvárral megkentem. Alapvetően a baracklekvár passzolna hozzá a legjobban, de én csak piros ízűt találtam itthon, és kijelenthetem, teljesen jó azzal is.
A lekváros piskótát tehát visszapakoltam a tortaformába, amelynek az oldalát előtte sütőpapírral kibéleltem. Csak egy tipp: ha a forma oldalát benedvesítjük kicsit, a papír ráragad, és könnyebb lesz a bélelés folyamata.
A tésztára rákenjük a csokoládékrémet, majd megszórjuk fél marék mazsolával. Erre nyomkodjuk rá a tejszínhabot, vagy éppen simítjuk, teljesen mindegy, pont ugyanolyan finom lesz.
Még egy kis csokoládécsurgatás, ami kakaó, méz és víz, no meg egy kis rumaroma összekevergetéséből áll, és kész is a tortánk. Illatosra pirított diódarabokkal hintjetjük még meg, nálam ez kimaradt, de majd legközelebb!
A család szerint pont ugyanolyan finom, mint az eredeti somlói galuska, amit innentől kezdve helyettesíteni is fog a karácsonyi vacsorán.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése