Palacsinta

Szégyen, nem szégyen, bizony, palacsintát is szakácskönyvből tanultam meg sütni, mikor anyukám dolgozott, és telefonunk akkor még nem lévén, más segítségre nemigen számíthattam. Turós Lukács 1967-ben megjelent, Lányok, Asszonyok szakácskönyve számomra a Biblia főzésügyekben. E szerint a hozzávalók: 20 dkg liszt 2 tojás csipet só 2 deci tej 2 deci szódavíz (vagy amennyit felvesz).

Persze egy idő után megy ránézésre is a dolog, nem kell megijedni egy tinilánynak sem.

Modernizálva, nyavalyára szabva (értsd: gluténmentes), Magyarországon úgy módosíthatnánk a fenti receptet, hogy a liszt Schar Mix B legyen, a zsiradék pedig olaj. Sőt, ez utóbbiból szoktunk a tésztájába is keverni egy keveset, ettől állítólag nem fog leragadni, bár a teflon sütők korában nem tudom, van -e igazán létjogosultsága. Városi legendák keringenek arról, hogy palacsintatésztához legeslegjobb a Schar Mix C liszt, az eredetitől is finomabb lesz. Nekem ebben sajnos nincs tapasztalatom.

Amennyiben a tojást is száműznünk kell, úgy az egyedül üdvözítő megoldás az Emese süteménypor beszerzése, melyet csak tejjel kell elkevernünk, esetleg pici olajjal. Mivel a süteménypor már cukrot is tartalmaz, ezért a sós palacsintát akár el is felejthetjük.

Amennyiben Ausztráliában tartózkodunk, úgy vásároljunk magától megkelő lisztet (self raising flour, Orgran). Ezzel és a hagyományos hozzávalókkal, akár a tojás elhagyása nélkül is nagyszerű tésztát készíthetünk.

Tetszés szerint tölthető, édes és sós változatban is.