Kolbászgombóc

Családilag nagyon szeretjük a szalonnát, kolbászt, hurkát, de hát ki nem? Sült kolbászt akartunk, viszont kolbásztöltőnk - és ezen a téren tapasztalatunk - sincs. Viszont a kolbász belsejét, úgy gondoltuk, hogy meg tudnánk csinálni, lenne egy olyan érzésünk, mintha. Igy lett sült kolbász gombóc formában. A képen grillezett ratatouille társaságában látható, de bármivel, bármihez jó.

A fűszerezést illetően a következő hozzávalók a mi ízlésünket tükrözik, nyilván mindenki maga dönti el miből mennyit.

Hozzávalók:

1 kg darált disznóhús (a lehető legzsírosabb változat)
5 gerezd fokhagyma
5 púpos kiskanál pirospaprika
1,5 kiskanál őrölt kömény
1 kiskanál szárított majoranna 
4 kiskanál só
bors
3 nagy kanál zsír

A húst illetően kolbász imitálásához mindig a legzsírosabbat használjuk, amit kapni lehet. Mifelénk nem igazán lehet eldönteni, mikor az ember darált húst vesz, hogy az állatnak melyik részét kéri ledarálni. Előrecsomagolva sorakoznak a polcon, viszont választhatunk a zsírtartalmat illetően. Megjegyzem, minél soványabb, annál drágább is az adott porció, tehát ezen fogás még gazdaságosnak is mondható.

A profik azt tartják, hogy a zsír és hús aránya 30-70 % arányban álljon a sült kolbász esetében, természetesen ehhez hozzászámítva a hús saját zsírtartalmát is, amit én nem tudok ránézésre felmérni. Szóval nálam innentől kezdve semmit nem ér az elmélet, adagoltam hozzá a zsírt érzésre. És jó lett. Arra azért figyeljünk, hogy a zsír ugyanolyan állatból származzon, mint a hús, tehát disznóhúshoz disznózsírt, és így tovább, egyébként ki fog olvadni a sütés során.

Tehát hús, fokhagyma, pirospaprika, só és bors mindig legyen benne, a többi (pl majoranna, oregánó, bazsalikom) már csak egyéni ízlés alapján. Ez utóbbi fűszerekből ne sokat, ne uralkodjon a húsban, de azért lehessen érezni.

Szóval összegyúrjuk a fenti hozzávalókat, majd egy zsírral alaposan kikent tepsibe, vizes kézzel gyúrt, megközelítőleg egyforma nagyságú gombócokat sorakoztatunk egymás mellé. Mindegyik tetejére legalább fél diónyi zsírkupacot halmozunk, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Szép pirosasbarnára sütjük, a kisült zsírt edénybe öntjük, és hűtőbe rakjuk, rengeteg dologra használhatjuk még később.

Grillezett ratatouille

Esküszöm legjobb lecsó, amit valaha ettem! Sehol egy szétfőtt zöldségdarab, minden friss és roppanós, sőt a grillezés ad neki egy utánozhatatlan aromát, még akkor is, ha csak grill serpenyőnk van. Igen, sajnos grill serpenyő mindenképpen ajánlatos eme étek elkészítéséhez, de nem kell nagy és költséges dologra gondolni, a legegyszerűbb, és legolcsóbb öntött vasból készült tökéletes lesz. Egyébként is, aki sok zöldséget fogyaszt, annak célszerű beszerezni egyet, de nyilván hússütésre is kiváló, sőt desszertekhez gyümölcsöt is készíthetünk rajta. (Ausztráliában a Kmartos cast iron szuper választás, pont ugyanazt tudja, mint a 40-50-60 dolláros nagyonhíresszakács márkájú)

Az ételhez még annyit: ha a férjem (totál konyhai analfabéta, de azért szeretem) és 15 éves lányom (ő fejlődőképes, szintén szeretem) el tudták készíteni, és azóta sem győzöm dícsérni, akkor el lehet képzelni mennyire bonyolult, viszont tényleg finom. 

Mi kolbászhúsos fasírttal ettük, fantasztikus párosítás!

Hozzávalók:
1 közepes cukkini
1 lilahagyma
1 kisebb padlizsán
6-7 darab csillagtök
1 nagy piros húsú paprika
1 nagy paradicsom
8-10 koktélparadicsom
olivaolaj a zöldségek bekenéséhez
só

3 evőkanál olivaolaj
2 evőkanál balzsamecet
2 gerezd nagyon apróra vágott fokhagyma
3 evőkanál passzírozott paradicsom vagy paradicsomlé
1 evőkanál frissen vágott petrezselyemzöld
1 evőkanál frissen vágott oregánó (ha szárított, akkor egy lapos kiskanál)

A zöldségeket megmossuk, majd a koktélparadicsomok kivételével egyforma, kb másfél centiméter vastagságúra szeleteljük. Egy nagy, zárható tálba rakjuk őket, módjával meglocsoljuk olivaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, majd lezárjuk az edényt, és alaposan összerázzuk őket. A fenti mennyiségből annyi szelet lesz, hogy a legnagyobb tálunkba sem fért bele egyszerre, nyilván ekkor mondjuk két turnusba tesszük mindezt, ahogy az elsőket sütjük, pácoljuk a maradékot.

A grill serpenyőt közepes lángon felmelegítjük, nem rakunk bele semmilyen zsiradékot, viszont figyeljünk, hogy amit belepakolunk, az mindig olajjal bevont legyen. Belepakoljuk a zöldségeket, amennyiben lehetséges, egyfélét egyszerre, így könnyebb kontrolálni, mindig megközelítőleg egyszerre puhulnak majd meg. Talán a cukkini és padlizsán sütése tart a legtovább, de ez is mindössze 4-5 percet vesz igénybe. Az ember úgyis kitapasztalja - figyelembe véve a láng erősségét és a serprenyő nagyságát -, hogy meddig süsse ahhoz, hogy szép sötétbarna csíkosak, és még puhák is legyenek a szeletek.

A már megsült zöldségeket visszarakjuk a vágódeszkára, majd ha picit kihűltek, feldaraboljuk őket. Nem kell apróra, vagy kockára, hagyjuk inkább rusztikusra, majd egy laposabb és kicsit mélyebb tálba rakjuk őket. Itt várnak egymásra, míg mindegyik megsül.

Amikor ez megtörtént, a dressinget - hozzávalók második bekezdés - összekeverjük, és a még meleg zöldségsalátánkra öntjük. Hozzádobjuk a felezett, nyers koktélparadicsomjainkat, óvatosan összekeverjük, és jó étvággyal fogyasztjuk.

Balzsamos csirke

Gyorsan elkészíthető, elsősorban tavaszi-nyári egytálétel, könnyű vacsora ami nem mellesleg nagyon finom.

Hozzávalók:

6 evőkanál olivaolaj

2 evőkanál citromlé

2 gerezd fokhagyma apróra vágva

2 evőkanál frissen vágott petrezselyemzöld

2 evőkanál frissen vágott bazsalikomlevél (szárítottból 1 kiskanál)

1 evőkanál frissen vágott oregánó (szárítottból fél kiskanál)

2 evőkanál balzsamecet

3 evőkanál passzírozott paradicsom vagy paradicsomlé

300-400 g gomba

1 csokor friss zöld spárga vagy üveges változat (sóban, vízben eltett)

800 -900 g csirkemell vagy csirkecomb filé

250 g koktélparadicsom (nagy is teljesen jó, negyedeljük)

só

bors

olivaolaj a sütéshez

A dressinghez keverjük össze az olivaolajat, citromlevet, balzsamecetet, passzírozott paradicsomot, a nagyon apróra vágott fokhagymát, majd jöhetnek a zöldek. A zöldfűszerek megadott mennyisége pusztán iránymutatás, igazából sokkal több sokkal jobb, különösen ha frissel dolgozunk.

A legnagyobb serpenyőnkben olajat melegítünk, majd beledobjuk a megtisztított, esetleg félbevágott gombákat, és a 2-3 centiméteresre darabolt spárgát. Amennyiben nem friss, hanem üveges spárgával dolgozunk, azt ne pirítsuk elő, mert a tartósítás során annyira megpuhul, hogy most csak összetöredeznének. Csak vágjuk fel, hagyjuk a végére.

Pirítjuk őket, majd mikor szép barnás színt kapnak (4-5 perc maximum), egy tányérra szedjük és pihentetjük.

Ezután következik a hús, amit közben feldaraboltunk. Nem kell vékonyra szeletelni, vagy klopfolni, elég megközelítőleg nagyobb darabokra vágni. Pótoljuk az olajat a serpenyőben, majd a húsok mindkét oldalát közepes-nagy lángon megpirítjuk. Gyakorlatilag mire ezzel végzünk, a belseje is megfelelően átsül, tehát hosszas párolást nem igényel.

Mikor a hús is barnás külsőt kapott, megsózzuk, borsozzuk, ráöntjük a dressinget. Ebben a szószban főzzük kis lángon további pár percig, majd hozzáborítjuk a gombát és spárgát, csakúgy, mint a felezett koktélparadicsomokat. Összekeverjük, megkóstoljuk, ha szükséges ízesítsük saját tetszésünk szerint még.

Ha üveges spárgát használtunk - mint én is, ennek mindig szezonja  van - tálaláskor szórjunk egy keveset a tányér aljára, erre szedjük a szószos-zöldséges csirkét, majd megint spárga következik.

Jó étvágyat!

Wrap vastag változatban

Volt már nekem egy wrap receptem, és a gyerekek meg is ették, de akartam nekik csinálni egy kalóriadúsabb, tartalmasabb változatot, hogy ne csak megegyék, de egyértelműen szeressék is. A különbség a korábbihoz képest csak a kókuszliszt hozzáadása, de ettől vastagabb, jól foghatóbb kis szendvicset kapunk. A képen pont nem az szerepel, de rengeteg féle tekercset lehet belőle készíteni, középen kettévágva elcsomagolni is tökéletes.

Hozzávalók (kb 8 darabhoz):

3 tojás

fél kiskanál só

400 ml víz

3 púpos evőkanál magkeverék (LSA mix-et használok, ami lenmag, napraforgómag és mandula keveréke, őrölve, összekeverve árulják nálunk)

4 púpos evőkanál kókuszliszt

3 púpos evőkanál útifűmaghéj (psyllium nálunk)

5 evőkanál kókuszzsír vagy olivaolaj

A tojást és sót egy tányérban villával felverem, mintha csak rántottát készítenék. Hozzáöntöm a vizet, ezzel is elkeverem, majd a magkeveréket és kókuszlisztet. Várjunk egy percet, a kókuszliszt hadd dagadjon kicsit, majd keverjük hozzá az útifűmaghéjat. Csomómentesre keverem az egészet, majd várok legalább 5 percet, 10 még jobb, hogy az útifűmaghéj megdagadjon, magába szívja az összes folyadékot. Ezt követően egy masszát kapunk, aminek leginkább egy nagyon sűrűre főzött tejbegrízre hasonlít az állaga. Ekkor keverjük hozzá a felolvasztott kókuszzsírt vagy olivaolajat.

Nem tudom, az LSA mix más országokban mennyire általános jelenség, nálunk mindenütt kapható, és nem is drága, ezért használom, de nem nélkülözhetetlen. Tehát ennél a receptnél is simán elhagyható, illetve helyettesíthető. Helyette adjunk a tésztához egy evőkanállal több kókuszlisztet, és egy evőkanállal több útifűmaghéjat. 

A kisütéshez én szendvics-nyomót használok, nem tudom a pontos nevét, nálunk sandwich press néven fut. A lényege, hogy lapos, sima a platnija, és van teteje is, tehát össze lehet vele nyomni a szendvicset. Serpenyőben még nem próbáltam sütni, tekintve, hogy a massza nem terül el magától, tehát nem lesz egyenletesen lapos és vékony a wrap.

Tehát kettő hatalmas evőkanálnyit a masszából belerakok az előmelegített sütőbe, majd ráhajtom a tetejét. Nem kell nyomni az első pár másodpercben, a saját súlya éppen elég lesz, majd egy picit, gyengéden lapíthatunk rajta. Két-három perc alatt készre sül.

Azonnal tölthető salátával, zöldségekkel, maradék sült hús darabokkal, rántottával, sült szalonnával, tojáskrémmel, avokádó krémmel, tojásos avokádó krémmel, halkrémmel-olivabogyóval, húskrémmel és még sorolhatnám. Előnyös mindig valamivel megkenni, akár pecsenye vagy kolbászzsírral, akár bármilyen más kenceficével, hogy a tekercsek ne bomoljanak szét a feltekerés után. Továbbá a tölteléknek szánt szilárd darabokat, mint zöldség vagy hús érdemes hosszúkás formájúra vágni, könnyebb feltekerni.

Sima sült húsos-zöldséges és alul a tojáskrémes verzió

Vadas marhaszelet

Mindig is imádtam a vadast, mindenféle hússal, én még csirkével is megeszem, nem számítanak az elvek. A lényeg úgyis a szósz, meg a gombóc. Igen, mert a paleoban is jár gombóc hozzá, legfeljebb nem zsemléből készül, hanem például karfiolból. 

Hozzávalók:

1 kg marhahús 

1 nagy fej vöröshagyma

4 sárgarépa

3 fehérrépa (vagyis zöldséggyökér Magyarországon, itt paszternák, ami közel nem ugyanaz, csak előbbi számunkra nem elérhető)

zsír 

2 nagy kanál mustár

kevés édesítő (simán elhagyható, nekem nem hiányzik ebből az ételből, de hátha valakinek mégis)

2-3 evőkanál citromlé

3-4 babérlevél

só

bors

A marhahúst felszeleteltem, majd egy nagy serpenyőben a felolvasztott zsíron mindkét oldalát hirtelen átsütöttem annyira, hogy szép barna színt kapjon. Nálam ez legalább két turnusban történt a hús mennyisége okán, ezért egy tányéron pihentettem azokat, amik már készen lettek. Az utolsó adagnál lejjebb vettem a lángot, majd visszapakoltam az összes húst a serpenyőbe. Kevés vizet öntöttem alá, majd sóztam, szemes borsot és babérlevelet szórtam mellé, majd egy fóliával lefedve legalább egy órán keresztül pároltam.

Ha esetleg csirkehúsból készítenénk (mert a lényeg úgyis a szószon van), akkor nem kell párolni a húst, nem kell csak nagyon pici vízzel felönteni, majd jöhetnek rá egyből a zöldségek.

Ha a hús már majdnem puha - és remélhetőleg egy, másfél óra után az lesz -, rádobjuk a felkockázott vöröshagymát, karikára vágott répákat, amennyiben szükséges a vizet pótoljuk, és újra lefedjük, megvárjuk míg a zöldségek is megpuhulnak.

Mikor ez is megtörtént, kivettem a hússzeleteket, alaposan lekapargattam róla a zöldség vagy hagymadarabokat. A babérlevelet és szemesborsot szintén eltávolítottam. A megmaradt répás-hagymás keveréket alaposan összeturmixoltam, de nagyon alaposan, krémes állagúra. Ilyenkor tudjuk felmérni, hogy elég sűrű -e a szósz, nekem mindig túl sűrű, úgyhogy adagoltam hozzá vizet a kívánt állag eléréséig. 

Visszadobjuk a gázra, én a babérleveleket ekkor visszadobtam bele, biztos ami biztos alapon, majd mustárral és citromlével még elkeverve összerottyantottam. Kóstoljuk meg, elég sós -e, elég fűszeres -e, majd pakoljuk bele vissza a hússzeleteket. Rövid párolás után a gombócok mellé szedve tálalom.

A gombóc-recept itt található, amíg a húst pároljuk, simán elkészíthető, majd kikapcsolt, még meleg sütőben várakozhatnak.

Karfiolgombóc

Elsősorban vadashoz ajánlom, de bármilyen más, szaftos húsételnek kiváló társa. A karfiolpogácsa receptjét használtam fel, apró módosítással. Én el tudnám képzelni még brokkolival a karfiol helyett, illetve azzal együtt, csak az már nagyon zöld a Mátyás ízlésének, esély nem lenne hogy egyen belőle, és ugye nem ez a cél. 

Ne várjuk, hogy zsemlegombóc íze lesz, hogy olyan, mint az "igazi". Ez karfiolgombóc, ami a maga nemében pont ugyanolyan finom, pláne ha szemtelenül sok petrezselymet tartalmaz.

Hozzávalók:

1 nagy fej karfiol

3 tojás

2 csipet só

1/2 kiskanál őrölt köménymag

1/2 kiskanál szódabikarbóna

2 nagy marék petrezselyem zöld, lehet több is, sőt

A karfiolt megmosva, rózsáira szedve, sós vízben puhára főzzük. Leöntjük róla a vizet, majd hagyjuk annyira kihűlni, hogy puszta kézzel is meg tudjuk fogni. Ekkor egy tiszta konyharuhába téve kifacsarjuk belőle a levet. Nem kell fűrészport gyártani belőle, tehát a férjünket ne kérjük meg, hogy segítsen, elég, ha addig passzírozzuk, amíg már nem csorog sugárban belőle a nedvesség. Ekkorra pont eléggé össze is törődött, de azért egy tálba téve nyomkodjuk meg kicsit villával.

A megfelelően összetört-nyomott karfiolhoz hozzákeverjük a többi hozzávalót. A sóval azért bánjunk óvatosan, mert a karfiol eleve sós vízben főtt.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra, majd a masszából nedves kézzel gombolygassunk gombóckákat sütőpapírral kibélelt tepsibe. Nem kell hatalmasakat gyártani, hagyjunk neki esélyt átsülni, kb 3 cm átmérőjű szerintem ideális méret.

Addig sütjük, míg szép piros-aranybarna színt kapnak, majd rácsra téve kihűtjük őket.

Cigány csirke

Azért nem lett cigány pecsenye, mert már hamarabb bevásároltam, mint ahogy kitaláltam volna, hogy mi főzök vacsorára. Tehát tarja helyett csirkehús volt otthon, amit azonban a hagyományos "cigánypecsenyés" módon fűszereztem és sütöttem ki, valamint fűszeres sült édesburgonyával párosítottam. Megjegyzem, disznóval is pont ugyanígy működik, hirtelen, zsírban kisütve.

Hozzávalók:

1 kg csirkemell vagy felsőcomb filé (ez alatti mennyiséghez nálunk értelme nincs hozzákezdeni, de mindenki csökkentse az adagot az igényeknek megfelelően)

kb 300 g füstölt szalonna (sajnos nem emlékszem pontosan mennyit használtam fel)

kevés olvasztott zsír a fűszerezéshez

6-7 gerezd fokhagyma

2 nagy evőkanál mustár

1 evőkanál fűszerpaprika

bors 

só

1,5 kg édesburgonya

majoranna

1 kanál fűszerpaprika

só 

olvasztott zsír vagy olivaolaj

A húst felszeletelem. Ha csirkemell filé, akkor nem klopfolom, nem kell, hogy még szárazabb legyen. A csirkecomb filét nyilván nem kell szeletelni, viszont kicsit megnyomkodnám a klopfolóval, na nem teljes erőből, csak hogy megközelítőleg egyforma vastagságúak legyenek a szeletek.

Az olvasztott zsírt, mustárt, fűszerpaprikát, sót, borsot, nyomott fokhagymát egy tálban összekeverem, majd ezzel a fűszeres keverékkel megkenem a húsokat, egymásra pakolom őket majd félrerakom rövid időre.

Az édesburgonyát meghámozom, megmosom, felkockázom, avagy vastagabb szeletekre vagdosom. Egy nagy, sütőpapírral kibélelt tepsiben összekeverem őket az olajjal, majd majorannát, fűszerpaprikát, sót szórok rá, és megint összekeverem őket. Hőlégkavarásos sütőben 180 fokon puhára és ropogósra sütöm.

A szalonnát felszeletelem, és a tetejét legalább fele mélységben, akár jobban is, beirdalom. Minél zsírosabb a szalonna, annál jobb, tulajdonképpen a zsírszalonna a legjobb ehhez az ételhez. Én örülök, ha kapok bármilyet is itt, a világ végén, nem vagyok olyan helyzetben, hogy válogathassak. Ez látszik is a képen, hús inkább, zsír kevésbé volt található a szeletekben, de mi igazából ennek is szívből örülünk, mivel családilag úgy gondoljuk, a sült szalonnánál nincs jobb kaja az egész kerek világon.

Szóval a szalonna szeleteket egy nagy serpenyőbe dobjuk, kiolvasztjuk a zsírját, miközben mindkét oldalát megpirítjuk. Kivesszük a serpenyőből, ezután következik a hús.

A húst ne a legnagyobb lángon süssük, mert a rajta lévő fűszerek odaégnek (különösen a paprika igen érzékeny a magas hőre). Mindkét oldalát 4-5 perc alatt sütve, rövid idő alatt készen lesznek.

Tányérra rakjuk a burgonyát, a húst, amire egy szelet szalonnát helyezünk. Mellé kovászos, vagy ecetes uborkát, olajos káposztát, bármilyen savanyúságot bőséggel kínálunk.

Hideg eper krémleves

A nyári hőségben minden nap más gyümölcsből készítek levest, ilyenkor egyébként is nagyobb a friss gyümölcs választék. Jelen esetben epret sikerült szereznem normális áron, és igaz, hogy az év nagyobb részében azért hozzá lehet jutni, de nyáron nem csak szép, hanem finom, édes is. Főzés nélkül, 10 perc alatt készült ez a leves, tehát bonyolult és időigényes receptre kell alant számítani.

Hozzávalók:

600 g eper megmosva, megtisztítva

400 ml kókusztejszín

200 ml víz

A hozzávalókat összeturmixoljuk, és ha ebédig - vacsoráig van időnk, hűtőben tároljuk. Majd jó étvággyal fogyasztjuk.

Somlói torta

Csokisat és habosat szerettem volna sütni (legfőképpen enni), mindezt persze gyorsan, mert nemcsak lusta de türelmetlen is vagyok. A hagyományos somlói galuska tehát szóba nem jöhetett, de lett egy egyszerűen, mindössze egy óra ténykedéssel elkészíthető tortám, és esküszöm, hogy pont ugyanolyan finom, mintha három órán keresztül álltam volna a konyhában.

A piskóta része gyakorlatilag alapreceptnek tekinthető nálam mostanában, ezt sütöm sima vagy kakaós változatban minden tortámhoz, kókuszliszt felhasználásával.

Hozzávalók:

7 tojás

90 g méz

csipet só

1 csapott kiskanál szódabikarbóna vagy sütőpor

150 g kókusztej

60 g kókuszliszt

1,5 evőkanál zselatin

2-3 púpozott evőkanál kakaó

400 ml kókusztejszín (nagyon sűrű, magas zsírtartalmú változat)

100 ml víz

2 evőkanál méz

20-30 ml kókuszzsír olvasztva

3 evőkanál finomított cukor mentes lekvár 

2 x 400 ml kókusztejszín (alaposan behűtve)

3 evőkanál méz

vanília

1 evőkanál kakaó 

fél evőkanál méz

víz

2 kiskanál rumaroma

egy fél marék mazsola

esetleg kevés darabolt dió

Először a csokoládékrémet készítettem el, mivel ennek megszilárdulásához időre van szükség. Egy tálba beleszórtam a kakaót, és elkevertem egy kevés vízzel, de tényleg csak annyival, hogy feloldódjon benne maradéktalanul. Ezután egy kézi habverővel hozzákevertem a kókusztejszínt, és a mézet. Egy csészében feloldottam a zselatint forró vízben, majd állandó kevergetés közepette beleöntöttem a kakaós lébe. Alaposan elkevertem, és mivel egyáltalán nem volt még csak meleg sem, be is tettem a hűtőbe addig, míg megsütöttem a piskóta lapot.

A tortalaphoz a tojásokat szétválasztottam - közben bekapcsoltam a sütőt 160 fokra -, majd a fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. Hozzáadtam a mézet, majd ezzel is újból kemény habbá vertem. Továbbra is gépi habverő használata mellett egyenként beleöntöttem a tojások sárgáját, a szódabikarbónát, majd a kókusztejet. A kókusztej nálam kókusztejszín higított változatban, általában 1:1 arányban engedem fel vízzel az egyébként tejszínhab készítésére tökéletesen alkalmas, magas zsírtartalmú kókusztejszínt (Ausztráliában ADMIRAL márkát javaslom erre a célra, Magyarországon a COCOMAS nevű termék elérhető, bár ez utóbbit csak hallomásból ismerem).

A tésztához ezután adagoltam hozzá a kókuszlisztet, és továbbra is habverővel kevertem, tekintve, hogy a kókuszliszt igen jól szívja magába a nedvességet, tehát könnyen csomósodik. A probléma csak az, hogy csomós is marad, benne a süteményben is, ezért használtam a habverőt az utolsó pillanatig. Keverés közben érezhetően válik egyre sűrűbbé a tészta, a kókuszlisztnek kell pár perc, míg megszívja magát, gyakorlatilag megdagad.

Sütőpapírral kibélelt, 23 centiméteres (haha, most nem felejtettem el feltüntetni!) tortaformába öntöttem, majd előmelegített, hőlégkavarásos sütőben 160 fokon sütöttem 25 percig. Ezt követően a formában hagytam kihűlni, majd rácson szárítottam még egy rövid ideig.

Míg a tészta hűlt, kemény habbá vertem az előtte alaposan behűtött (legalább egy nappal előtte hűtőbe tett, legjobb, ha mindig tartunk ott pár dobozzal, állandó jelleggel) kókusztejszínt. Amikor elértük azt az állagot, mikor a habverő által keltett hullámok már nem tűnnek el a tálban, sőt szilárdan tartják magukat, akkor adjuk hozzá a mézet és a vaníliát. Ne feledjük, annyira keménynek kell lenni a habnak, hogy habrózsával való formázásra alkalmas legyen. Ha szükséges, hűtsük még egy kicsit tovább.

Nem baj, ha nem akarunk a habzsákkal bíbelődni, ezt maximálisan megértem, pont ugyanolyan jó megoldás, ha az egész tejszínhabot csak rásimítjuk majd a csokis rétegre. Mégcsak egyenletesen sem szükséges, a rusztikus még szebb lesz.

A csokoládékrém mindeközben megszilárdult, tehát egy botmixerrel meglazítottam, és elkevertem benne a folyékony kókuszzsírt.

A tortalapot hosszában kettévágtam, majd pár kanál lekvárral megkentem. Alapvetően a baracklekvár passzolna hozzá a legjobban, de én csak piros ízűt találtam itthon, és kijelenthetem, teljesen jó azzal is. 

A lekváros piskótát tehát visszapakoltam a tortaformába, amelynek az oldalát előtte sütőpapírral kibéleltem. Csak egy tipp: ha a forma oldalát benedvesítjük kicsit, a papír ráragad, és könnyebb lesz a bélelés folyamata. 

A tésztára rákenjük a csokoládékrémet, majd megszórjuk fél marék mazsolával. Erre nyomkodjuk rá a tejszínhabot, vagy éppen simítjuk, teljesen mindegy, pont ugyanolyan finom lesz.

Még egy kis csokoládécsurgatás, ami kakaó, méz és víz, no meg egy kis rumaroma összekevergetéséből áll, és kész is a tortánk. Illatosra pirított diódarabokkal hintjetjük még meg, nálam ez kimaradt, de majd legközelebb!

A család szerint pont ugyanolyan finom, mint az eredeti somlói galuska, amit innentől kezdve helyettesíteni is fog a karácsonyi vacsorán.

Rakott karfiol, ahogy én szeretem

Nagyon sok idő telt el recept nélkül. Rengeteg minden történt az elmúlt évben, és még most is túl zsúfolt az életünk ahhoz, hogy gyakran jelentkezzek, pedig tele vagyok jobbnál-jobb ötletekkel. Köszönöm, hogy senki nem sürgetett, senki nem kérdezett.

Viszont ma megnéztem a blogstatisztikát, és végtelenül, iszonyatosan jól esett, hogy ennyi mindenki látogatja az oldalamat, nap mint nap, még ha nem is csinálok itt semmit. Ezt is köszönöm.

Úgy érzem, muszáj meghálálnom, ezért megosztok egy titkot: mindig elképedve figyeltem, hogy a korábban leírt rakott karfiol receptem milyen népszerű, milyen sokan kattintanak rá. Én, mi nem szeretjük. Próbáltuk, de nem ment, annak ellenére, hogy jó recept. Viszont kitaláltam egy sokkal-sokkal finomabb változatot, ami az egyik kedvenc ételem mostanában.

Tekintve, hogy internetes körökben, fórumokon a többiek bátran használják a nyílgyökér (arrowroot), vagy tápióka lisztet (tapioca flour), vettem a bátorságot, és én is kipróbáltam a besamel mártás sűrítéséhez. Igaz, hogy keményítőt tartalmaz, viszont igen keveset használunk belőle. Bejött, megtartjuk.

Hozzávalók:
2 közepes fej karfiol
1 kg csirkecomb-filé
zsír
majoranna
3-4 gerezd fokhagyma
só

Besamel mártáshoz:
olivaolaj
3 evőkanál tápióka liszt
1 liter mandulatej
só
szerecsendió

A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük, sós vízben majdnem puhára főzzük.

Közben a csirkecomb-filét felkockázzuk, és egy nagy serpenyőben kisebb adagonként, hirtelen megpirítjuk. Minden egyes adag sütése végén majorannát és zúzott fokhagymát adunk a húshoz, majd még 2-3 percig pirítjuk. Végül megsózzuk a húst, összeforgatjuk.

A mártáshoz egy kevés olivaolajon megpirítjuk a tápióka lisztet, majd a tűzről félrehúzva lassan adagoljuk hozzá a mandulatejet, miközben folyamatosan kevergetjük a csomómentes állapot elérése érdekében. Sóval, szerecsendióval fűszerezzük. Borsozni is lehet természetesen, én ezt most kihagytam az egy éven aluli fogyasztóra való tekintettel. Lehet a mártáshoz egyéb zsiradékot is használni olivaolaj helyett, én úgy gondoltam, hogy mivel az eredetihez szükséges a vaj karakteres íze, ezért egy szintén aromás megoldást célszerű választani. Tekintve, hogy igazából nem nagy mennyiség, ami az ételbe kerül, tulajdonképpen mindegy mi az, cél, hogy egészséges legyen.

Egy tűzálló tál alját kikenünk zsírral, a karfiol felét az aljára pakoljuk, rá a húskockákat, majd a karfiol másik felével beterítjük. A mártással egyenletesen leöntjük az egészet, majd betoljuk a sütőbe.

180 fokon addig sütjük, míg a teteje aranybarnára nem vált.

Jó étvágyat!

Krémes-gombás csirke (paleo változat)

Régen viszonylag sokat főztem ezt az ételt, akkor még tejföllel. Most megkockáztattam kókusztejjel elkészíteni, hátha a fűszerezéssel el lehet nyomni a kókusz ízét, és sikerült, hiába, a fokhagyma csodákra képes.

Továbbá abban is szerencsém volt, hogy még viszonylag korán kész lettem a vacsorával, tehát le is tudtam fényképezni. Elárulok egy titkot, ezért nincs a blogon sok vacsora-fotó, mivel a trópuson ebédet nemigen főzünk, vacsorára pedig besötétedik, (túl közel élünk az Egyenlítőhöz), fotózni csak lámpafénynél lehetséges. Azt meg ugye minek.

Hozzávalók:

1 kg csirkemell filé

250 g gomba

60-80 g füstölt szalonna

zsír

270 ml kókusztejszín (jegyzet magamnak: Woolworths Select: Rich and Creamy, Reduced Fat)

2 evőkanál mustár

2 nagy, dundi gerezd fokhagyma

fél citrom leve

só

petrezselyemzöld

A vékonyra szelt füstölt szalonnát és csirkemell filét felkockázom. Egy igazán nagy serpenyőben két evőkanál zsírt melegítek, beledobom a szalonnát, alacsony hőfokon sütöm, hogy kiolvadjon egy kicsit a zsírja. Ne főzzük túl ropogósra, mert megkeményedik, szerintem finomabb, ha még ruganyos, ha van egy kis élet benne.

Rádobom a húst, gyakori kevergetés mellett zsírjára pirítom. Hozzáadom a megtisztított, negyedekre vágott gombát, és ekkor sózom meg az ételt. A sóval figyeljünk, mert a szalonna eleve tartalmaz keveset! 

Átforgatom többször a serpenyő tartalmát, megvárom, míg a gomba kicsit összeesik, a hús itt-ott megpirul. Egy külön edénybe öntöm a kókusztejszínt, hozzáfacsarom a fél citrom levét, elkeverem a mustárral és a lereszelt / átnyomott fokhagymával. Ezt a fűszeres tejszínt ráöntöm az ételre, és én adtam hozzá kb. 100 ml vizet is, hogy ne legyen túl sűrű, úgyis elfő belőle valamennyi.

Összerottyantom, pár percig hagyom főni, hadd járja át a szósz a húst és gombát. Apróra vágott petrezselyem levéllel megszórva tálalom.

Nem paleósoknak spagetti tésztát ajánlanék hozzá, paleósoknak pedig cukkini metéltet.

Fekete-erdő torta (paleo változat)

Nem a klasszikus recept, próbáltam egyszerűsíteni, tehát az eredeti cseresznyekrémes réteget cukormentes cseresznye lekvárral helyettesítettem. Így próbáltam elkerülni a keményítő használatát, illetve gyorsítani az elkészítés folyamatán. Cseresznyebefőtt helyett pedig használjunk fagyasztott, ill. friss gyümölcsöt, ha tehetjük, mindenképpen egészségesebb választás.

Tényleg hamar megvan, csupán a tortalap megsütése az, ami releváns időt igényel, ezt követően azonban már gyorsan össze lehet dobni. Íze mégis olyan, mint a legjobb cukrászdákban, már amennyire még emlékszem rá.

Hozzávalók:

6 tojás

5 evőkanál méz

5 evőkanál kókuszolaj

fél kiskanál fahéj

fél kiskanál szegfűszeg (szegfűborssal még pikánsabb)

egy csapott kiskanál szódabikarbóna

3 evőkanál kakaópor

5 evőkanál kókuszliszt

200 g cukrozatlan cseresznyelekvár (St. Dalfour márka, Au-ban és Mo-on is kapható)

egy üveg magozott cseresznyebefőtt (helyett friss vagy fagyasztott cseresznye)

3 doboz (3 x 270 ml) kemény állagú kókusztejszín (Au-ban Woolworths, Rich and Creamy márkájú)

3 kiskanál vaníliakivonat

3 evőkanál méz

1 kocka 70 %-os étcsokoládé avagy kakaópor a díszítéshez

A tojásokat kettéválasztom, a fehérjét egy nagy edényben kemény habbá verem. Ezt követően, még mindig habverővel hozzákeverem a sárgáját, a mézet, fahéjat, szegfűszeget, szódabikarbónát és a kakaóport. A kókuszlisztet majdnem utoljára adom hozzá, és célszerű még mindig a habverőt használni, mert könnyen csomósodik, még akkor is, ha átszitáljuk. Legvégül a kókuszolajat keverem a tésztához.

Sütőpapírral kibélelt 24 cm átmérőjű tortaformába öntöm a tésztát, majd 180 fokra előmelegített hőlégkavarásos sütőben megsütöm. Megközelítőleg 20 perc alatt kész van, de mielőtt kivesszük, tűpróbával ellenőrizzük!

Rácsra téve teljesen kihűtöm, majd kettévágom.

Az alsó réteg tetejét megkenem a cseresznyelekvárral.

A kókusztejszínt, amiből kemény habot szándékozunk verni, nem árt vásárlás után hűtőszekrényben tárolni, hogy kellőképpen megszilárduljon. Felbontás után a tetejét kanalazzuk le, az alján kotyogó kevéske átlátszó levet ne használjuk fel. A tejszínt a vaníliával és mézzel verjük habosra, ami nem nehéz, fél perc alatt meg is vagyunk, tekintve, hogy egyébként sem volt folyékony, gyakorlatilag csak összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tejszínhab kétharmad részét egy kanállal kenjük a cseresznye lekváros rétegre, majd a lecsöpögtetett befőtt háromnegyedét szintén halmozzuk rá. Jön a következő tortalap, amin kenjük el, csak úgy, rusztikusan a megmaradt habot, és szórjuk meg a megmaradt gyümölccsel. Sajnos nálunk nehezen elérhető és piszok drága a friss cseresznye, a fagyasztott pedig felengedés után inkább cefrére emlékeztett, ezért maradtam a befőtt változatnál, mégha cukortartalma miatt nem is a legegészségesebb megoldás.

Díszítésképpen egy kocka 70 %-os étcsokoládét reszeltem rá, vagy kakaóport is szitálhatunk a tetejére.

Csirke parasztosan

Mostanában előnyben részesítjük azokat az ételeket, amik rövid előkészítés után csak sülnek maguknak a tepsiben. Ha körettel együtt teszik ugyanezt, az már kész főnyeremény. Nos, ez a fogás mindezen követelményeknek megfelel, sőt kimondottan finom is, amit garantál a hagyma, fokhagyma és szalonna egyvelege. Naná, az én családom bármit megeszik, csak legyen benne szalonna.

Hozzávalók
1 kg csirkecomb filé (bármilyen sütni való része a csirkének felhasználható)
4-5 fej vöröshagyma
fél fej fokhagyma
200-300 g füstölt szalonna
só
majoranna
sárgarépa (elhagyható, vagy helyettesíthető, ha más körettel tálalnánk inkább)

A legnagyobb tepsinket egy szalonna szeletkével kizsírozzuk. Belekarikázzuk a meghámozott hagymát, majd mellédobjuk a meghámozott fokhagymagerezdeket is.

 

A szalonnából levágunk annyi vékony szeletet, ahány darab combunk van, félretesszük, a maradékot felkockázzuk, és a hagymára pakoljuk. Erre jönnek a hússzeletek, amiknek mindkét oldalát megsózzuk, a tetejét pedig majorannával szórjuk meg.

 

Ezt követően a húsokra helyezzük a korábban félretett szalonna szeleteket.

 

Köretként én répát sütöttem mellé, ugyanis zsírban sütve még a sárgarépa is fogyasztható, de tényleg, iszonyat finom. Majdnem egy kilót daraboltam fel, természetesen megpucolva, és szórtam a húsok közé (nem édesíti meg, nem kell félni), de zellerrel, egyéb zöldséggel keverhető, helyettesíthető családi ízléstől függően.

 

Ezt a szépen megpakolt tepsit lefóliázzuk, majd 180 fokra előmelegített sütőbe rakjuk, és addig sütjük, míg a hús megpuhul. Majd a takarást eltávolítva grillfokozaton, 240 fokon megpirítjuk a húsok mindkét oldalát. Ha a répa hamarabb kezd pirulni, mint a hús, kapkodjuk ki őket. A szalonnakockákat, amik a combok alatt bújnak meg, előbogarászhatjuk, hogy szép ropogósra süljenek.

 

A fenti képen látható módon tálaltam, kinek mi tetszik a tálból és milyen mennyiségben.

 

Parmezános csirke

Az eredeti olasz recept bundázott csirkeszeletekkel készül, amire aztán jön a paradicsomos szósz és a parmezán, természetesen tésztával tálalva. Nálunk a rántott hús már nem érné meg a további feldolgozást, azon nyomban, melegében elfogyna. Ráadásul valami gyorsan elkészülő vacsorát szerettem volna készíteni, amit csak odarak az ember, aztán elrotyog magának a sütőben.

 

Tehát ez nem a klasszikus "chicken parmigiana", viszont nagyon finom, rendszeres menü nálunk esténként.

 

Hozzávalók:

1 kg csirkecomb filé

oregano

bazsalikom

500 ml passzírozott paradicsom

100-150 g reszelt parmezán

só

zsír a tepsi kikenéséhez

 

Szerintem célszerű csirkecomb filét használni, mert a mell anélkül is elég száraz hús, hogy sütőben sütné az ember, a comb viszont zaftos, ízletes marad. Tehát a húst megmossuk, kizsírozott tepsibe fektetgetjük őket. Mindkét oldalát megsózzuk, majd a tetejét oregánóval és bazsalikommal szórjuk meg.

 

A paradicsomszósz nálam egy bolti, üveges változat, amit kevés hagymával dobnak fel, de ennyi az összes összetevő. Eloszlatjuk a combok tetején, majd a sajttal megszórjuk az egészet.

 

180 fokra előmelegített sütőben, alufóliás takarás alatt addig sütjük, míg a hús megpuhul, ez kb. 40 perc lehet. Majd a fóliát levéve grill fokozaton 240 fokon pirítjuk, míg a sajt szépen rápirul az ételre.

 

A hagyományos tészta helyett parmezános karfiolpürével (fél fej karfiol egy maroknyi sajttal összeturmixolva) és jégsalátával tálaltam.

Bounty torta

Vagyis kókuszos-csokoládés, és én még egy kis rum ízt is adtam hozzá. Majd ráaggattam a Bounty nevet, amit olyan okosan kitalált valamikor valaki erre az ízkombinációra.

Hozzávalók:
Tésztához: 
200 g pirított mandula darálva
1 evőkanál méz

2 evőkanál kókuszolaj

2 evőkanál kakaó

Kókuszos töltelékhez:
250 g kókuszreszelék
400 ml kókusztejszín (a közepesen sűrű változat, vagy sűrű kókusztej)
270 ml kókusztejszín (a nagyon sűrű, habbá verhető változat)
3 evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
1,5 kanál zselatin
100 ml forró (forralt, nem lobogó) víz
2 evőkanál kakaópor
pár kanál hideg víz

Csokoládé tetőhöz:
40 g kakaópor
3 evőkanál kókuszzsír felolvasztva
1 kiskanál rumaroma
1 evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
pár kanál hideg víz

Az alaphoz a darált mandulát, a mézet, a kakaóport és a kókuszolajat összedolgozzuk a kezünkkel. Ha nem akar összeállni, akkor még pár kanál vizet adagoljunk hozzá addig, míg gombócot nem tudunk formázni a masszából.

Egy kapcsos tortaformát béleljünk ki műanyag fóliával (folpack) úgy, hogy a pereme legtetejéig érjen fel, majd vizes kézzel ebbe nyomkodjuk bele a tésztánkat szép egyenletesen. Tegyük addig, míg a kókuszos részt összekeverjük.

A sűrűbb kókusztejszínt kemény habbá verjük. A kókuszreszeléket alaposan összekeverjük a kevésbé sűrű kókusztejszínnel és a mézzel. A zselatint feloldjuk a 100 ml forró, de nem lobogó vízben, és azonnal hozzá is keverjük a kókuszreszelékes masszához. Mikor egyenletes, keverjük hozzá a keményre vert tejszínhabot is. Vegyük ki a hűtőből a tészta-alapot, erre kanalazzuk rá a kókuszos krémet. Egy pohárban a kakaóport keverjük ki annyi hideg vízzel, hogy egy sűrű, de még folyékony csokoládét kapjunk, majd véletlenszerűen keverjük bele a kókuszos masszába, itt-ott, de csak a közepe mélységéig. Az volt a szándékom, hogy egyfajta márványos hatást érjek el ezzel, de ez nem nyilvánult meg eléggé egyértelműen a végeredményt tekintve. Ugyanis a kókusz túl darabos, a massza túl sűrű ehhez. Viszont finomabb lett tőle a sütemény, így mégsem hagynám ki ezt a műveletet a jövőben.

Hűtőbe tesszük, és várunk a teljes megszilárdulásig.

A csokoládé tetőhöz a kakaóport alaposan elkeverem a mézzel, felolvasztott kókuszzsírral, rumaromával, és annyi - kanalanként adagolt - vízzel, hogy egy sűrű, de jól kenhető masszát kapjunk. A teljesen szilárd kókuszos részre simítjuk, vizes kanál hátlapjával körkörösen elegyengetjük, és rövid időre hűtőben pihentetjük, míg vágható állagú lesz ez a réteg is.

Nyári tejszínes málnatorta

Újabb "nyári" kategóriás torta következik, tehát sütés nélkül készül. Túl nagy munkát nem igényel, ha szólunk a férjünknek, hogy darálja le hozzá a mandulát, akkor még annyit se.

Hozzávalók:

200 g darált, pirított mandula

1 evőkanál méz

2 evőkanál kókuszolaj

 

1,5 evőkanál zselatin

2 x 270 ml kókusztejszín (legsűrűbb változat, ami habbá verhető)

2 evőkanál méz
300 g málna

100 ml forró víz

 

Az alaphoz a darált mandulát, a mézet és a kókuszolajat összedolgozzuk a kezünkkel. Ha nem akar összeállni, akkor pár kanál vizet adagoljunk hozzá addig, míg gombócot nem tudunk formázni a masszából.

 

Egy kapcsos tortaformát béleljünk ki műanyag fóliával (folpack) úgy, hogy a pereme legtetejéig érjen fel. Lapogassuk a forma aljába a tésztánkat nedves kézzel, szépen, egyenletesen, majd tegyük hűtőbe addig, míg a málnás részt összekeverjük.

 

A tejszínt a mézzel verjük kemény habbá, a málnát botturmixxal törjük össze. Ha fagyasztott gyümölcsöt használunk, természetesen előtte olvasszuk ki teljesen, de a levét nem kell lecsöpögtetni, felhasználható a gyümölccsel együtt. Én nem bajlódtam a gyümölcspüré szitán való áttörésével, akit zavarnak az apró magok, megteheti.

 

A zselatint oldjuk fel 100 ml forró (felforralt, de nem lobogó) vízben, majd keverjük el alaposan az összetört málnával, majd az egészet folyamatosan kevergetve adjuk a tejszínhabhoz.

 

A rózsaszín habot öntsük a tortaformába, a tésztánkra, és hűtőben pihentessük a teljes szilárdulásig.

 

A tetejét csokoládészósszal díszítettem, de szerintem ízben nem adott hozzá, tehát el is hagyhatjuk, vagy friss gyümölcsöt, akár tejszínhabot is használhatunk erre a célra.

 

Diós-lekváros kocka

Egy gyors vasárnap délutáni kevert tésztát akartam csak összecsapni, de a gyerekeknek annyira ízlett, hogy nem győztem őket kivakarni a hűtőből egész este. Azóta újra és újra meg kellett sütnöm, pedig elég méretes adag készül az alábbi hozzávalókból:

A tésztához:
7 tojás
7 kanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
vanília
1 kiskanál szódabikarbóna
150 g darált dió
30-40 g dió darabolva
3 lapos evőkanál kókuszliszt
60 g kókuszzsír felolvasztva

Tölteni:
cukormentes baracklekvár

Csokoládébevonathoz:
60 g kakaópor
3 evőkanál kókuszzsír felolvasztva
fél kiskanál rumaroma
1evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)
víz

A tojásokat egy nagy tálba verjük, majd a mézzel és a vaníliával habosra keverjük. Állandó kevergetés mellett hozzáadagoljuk a darált diót, darabolt diót, szódabikarbónát, majd a kókuszlisztet, és kókuszolajat.

 

Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük a tésztát (az enyém kb. 34 x 26 cm nagyságú volt) , és előmelegített sütőben 180 fokon készre sütjük. Ez megközelítőleg 25 perc, de tűpróbával mindenképpen ellenőrizzük, mielőtt kivesszük.

 

Rácsra téve megvárjuk, míg teljesen kihűl, majd lapjában kettévágjuk és megtöltjük a lekvárral.

 

Visszarakjuk rá a felső lapot, amelyre még egy enyhén rumos ízű csokoládébevonat kerül.

 

A kakaóporhoz hozzáadjuk a mézet, a felolvasztott kókuszzsírt, rumaromát, alaposan elkeverjük, majd kanalazva annyi vizet, hogy egy jól kenhető masszát kapjunk. Ezt a csokoládékrémet azonnal kenjük a tészta tetejére, vizes kanál hátoldalával, vagy egy vizes késsel egyengessük el.

 

Hűtőbe téve rövid ideig pihentessük, míg a csokoládékrém megszilárdul és vágható lesz a sütemény.

Barackos-diós sütemény

 

 

Nem egy bonyolult ételköltemény, csak azért rakom fel a receptjét, mert millióképpen lehet variálni ezt az egyszerűen és gyorsan, kókuszlisztből készült alaptésztát az éppen szezonális gyümölcsökkel és/vagy olajos magvakkal.

 

 

Hozzávalók:

6 tojás

4 evőkanál felolvasztott kókuszzsír (felolvasztva 4 evőkanál)

5 evőkanál méz (vagy ugyanennyi xylit)

1 kiskanál szódabikarbóna

vanília

5 lapos evőkanál kókuszliszt

 

700 g hámozott, magozott őszibarack

egy marék dió

 

 

Egy nagy tálba verem a tojásokat, majd a mézzel pár perc alatt habosra keverem. Hozzáöntöm a kókuszolajat, miközben állandóan kevergetem, a szódabikarbónát, vaníliával ízesítem, majd a legvégén hozzákanalazom a kókuszlisztet. Pár percet várjunk, míg a kókuszliszt megszívja magát nedvességgel.

 

Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra.

 

A tésztát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, szépen kanállal egyengessük el.

 

A kb. 1-1.5 cm vastag szeletekre vágott barackot pakoljuk rá, kicsit bele is nyomkodhatjuk, majd szórjuk meg az apróra vágott dióval. Én pekándiót használok általában, mivel a boltban általában kapható "igazi" diónak kicsit avas az íze (Amerikából importálják, lehet hogy a hosszú utazás miatt, vagy csak egyszerűen a műanyag csomagolást nem szereti, ki tudja?), viszont a pekánnak teljesen kifogástalan, általunk korábban megszokott dió-íze van mindig.

 

Előmelegített sütőben addig sütjük, míg aranybarna lesz a teteje, ez kb. 20-25 perc. Mielőtt kivesszük, tűpróbával ellenőrizzük!

 

Pár percig hagyjuk a tepsiben, majd rácsra téve hűtsük ki.

 

Télen cukor nélküli barackbefőttel, egyébként bármilyen elérhető, sütni való gyümölccsel készíthetjük.

 

Nálunk közeledik a mangó-szezon, így egy mangó-makadámia párosításban is erősen gondolkodom.

 

 

 

 

 

 



Nutella torta

Természetesen házilag elkészített mogyorókrémmel, sütés nélkül.

Hozzávalók:
200 g pirított mandula darálva
1 evőkanál méz

2 evőkanál kókuszzsír

2 evőkanál kakaó

300 g darált törökmogyoró (egész is jó természetesen)
50 g kókuszzsír
60 g kakaó
140 g méz
300 ml kókusztej
vanília
1 evőkanál zselatin
100 ml forró víz

Az alap ugyanaz, amit a "nyári" tortáknál szoktam készíteni. Azért használtam hozzá mandulát, és nem mogyorót, mert ez gyárilag pirított, ami ad neki egy kellemes plusz ízt a nyers magokkal szemben, nekem már csak darálni kell.

Tehát a pirított, darált mandulát összekeverjük a mézzel, felolvasztott kókuszzsírral és kakaóval, majd amennyiben szükséges annyi vizet adagolunk hozzá, hogy gombóccá tudjuk formázni.

Egy kapcsos tortaformát béleljünk ki műanyag fóliával (folpack) úgy, hogy a pereme legtetejéig érjen fel, majd vizes kézzel ebbe nyomkodjuk bele a tésztánkat szép egyenletesen.

Tegyük hűtőbe a formában lévő tésztánkat addig, míg a mogyorókrémes részt összekeverjük.

 

Darált mogyorót vásároltam a nutellához, így szándékoztam megspórolni a darálás részt. De ha vesszük a fáradságot, vagy egyébként is csak egész törökmogyoróhoz lehet jutni, az is tökéletes megoldás. Mindkét esetben hátravan azonban a pirítás. Az egész szemeket sütőben, a darált mogyorót pedig serpenyőben pirítsuk. Ez utóbbit tehát mindenféle zsiradék vagy folyadék hozzáadása nélkül, állandó kevergetés-forgatás mellett addig végezzük, míg illatozni kezd, de nagyon vigyázzunk, nehogy megfeketedjen, leégjen.

 

Az illatosra pörkölt darált mogyorót öntsük konyhai robotgépbe, adjuk hozzá a felolvasztott kókuszzsírt, a kakaóport, mézet, vaníliát és 100 ml kókusztejet, majd jól dolgozzuk össze. Ez a tulajdonképpeni nutella rész, bár jóval édesebbre készítve, mintha csak mogyorókrémnek maradna. Ehhez öntöm még a maradék kókusztejet, így egy kicsit hígabb, de még mindig krémes masszát kapunk. A zselatint oldjuk fel 100 ml forralt vízben, majd állandóan kevergetve a krémet, öntsük hozzá. 

 

A mogyorós krémet öntsük rá a tortalapra, majd toljuk vissza a hűtőbe a teljes szilárdulásig.

 

 

Köménymagos karfiol pogácsa

Hihetetlen, hogy a karfiol hány és hányféleképpen használható fel. Számtalan guszta példát találhatunk erre, különösen angol nyelvű oldalakon. Szóval, mivel online mindenki karfiolt eszik pizza, calzone, meg kitudjamég milyen formában, gondoltam megpróbálok ezek nyomán pogácsát sütni. Én magam, sőt a gyerekek sem szeretjük minden ételben kiérezni ennek a zöldségnek az ízét, van ahova nem illik ugyebár, de itt a sajt és a köménymag tökéletesen átveszi az irányítást.

 

Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol

3 tojás

2 csipet só

1/2 kiskanál őrölt köménymag

1/2 kiskanál szódabikarbóna

1/2 bögre reszelt cheddar sajt (más fajtájú, megfelelően érlelt, kemény sajttal helyettesíthető)

 

 

A karfiolt megmosva, rózsáira szedve, sós vízben puhára főzzük. Leöntjük róla a vizet, majd hagyjuk annyira kihűlni, hogy puszta kézzel is meg tudjuk fogni. Ekkor egy tiszta konyharuhába téve kifacsarjuk belőle a levet. Nem kell fűrészport gyártani belőle, tehát a férjünket ne kérjük meg, hogy segítsen, elég, ha addig passzírozzuk, amíg már nem csorog sugárban belőle a nedvesség. Ekkorra pont eléggé össze is törődött, de azért egy tálba téve nyomkodjuk meg kicsit villával.

 

A megfelelően összetört-nyomott karfiolhoz hozzákeverjük a többi hozzávalót. A sóval azért bánjunk óvatosan, mert a karfiol eleve sós vízben főtt, és a sajt is elég intenzív, sós ízzel rendelkezik.

 

A sütőt melegítsük elő 180 fokra, majd a masszából egy nedves kanállal halmozzunk gombóckákat sütőpapírral kibélelt tepsibe. A tetejüket lapítgassuk le, esetleg az oldalát megsöndörgethetjük, hogy pogácsa formát nyerjenek.

 

Addig sütjük, míg szép piros-aranybarna színt kapnak, majd rácsra téve kihűtjük őket, bár még melegen isteni, ekkor tudni kell megálljt parancsolni magunknak és a családnak.

 

Nagyszerű kísérő egy tartalmas leveshez, sőt köretként is felhasználható pörkölthöz, más szaftos ételhez.