Szerintem sok ember el sem hinné, hogy nem csak meg lehet lenni kenyér nélkül, de sokkal élvezhetőbbek lesznek az ízek. Emlékszem, mikor megmondták, hogy innentől kezdve hagyományos pékáru nem, no ezen a ponton mindenki, természetesen mi is kétségbe estünk. Ekkor jön az, hogy rádöbbenünk, simán meg lehet enni a gulyáslevest, bablevest, töltött káposztát és minden mást is magában, sőt. Mindenesetre az ember lánya beszerzi a legjobb kenyérgépet, és kezdi kikísérletezgetni a legjobb receptet, megtalálni a legjobb lisztet, és az eredetivel teljesen megegyező állagot-ízt létrehozni. Még a nyaralásra is magával viszi a masinát, mert kenyér nélkül nem lehet meglenni, legalább reggelire kell valami. Majd évek alatt belefárad a 3 és fél órás sütőprogramba, jönnek a háromnegyed óra alatt elkészülő zsemlék, bár a speciális liszt árától továbbra is erősen rángatózik a szeme.
Mikor paleoban kezdtünk el gondolkodni, eszem ágában sem volt paleo-kenyeret sütni. Tudtam, hogy én már nem fogok bele ebbe a macerába még egyszer, nem kell mindig helyettesíteni azt, ami kihullott, új ízek és új ételek is vannak a világon. Ha kell egy gyors (10 perc munka, maximum) szendvics-féle étel, akár reggelire-ebédre-vacsorára, akkor jön elő ez a wrap, különösen nyáron, mikor egyetlen porcikám se kívánja a sütő bekapcsolását. Arra is kitűnő megoldás, hogy építsük be gyermekeink, vagy a magunk étrendjébe a rostot útifűmaghéj formájában. Továbbá, én marhára élvezem, hogy végre a töltelék ízét érzem, és nem a vastag kenyérszeletet kell legyűrnöm.
Tíz perc, mondtam már?
Hozzávalók (4 darabhoz, ez 2 személyre elegendő):
1 tojás
negyed kiskanál só
150 ml víz
1 púpos evőkanál magkeverék (LSA mix-et használok, ami lenmag, napraforgómag és mandula keveréke, őrölve, összekeverve árulják nálunk)
2 púpos evőkanál útifűmaghéj (psyllium nálunk)
A tojást és sót egy tányérban villával felverem, mintha csak rántottát készítenék. Hozzáöntöm a vizet, ezzel is elkeverem, majd a magkeveréket és útifűmaghéjat. Csomómentesre keverem az egészet, majd várok legalább 5 percet, 10 még jobb, hogy az útifűmaghéj megdagadjon, magába szívja az összes folyadékot. Ezt követően egy masszát kapunk, aminek leginkább egy nagyon sűrűre főzött tejbegrízre hasonlít az állaga.
A kisütéshez én szendvics-nyomót használok, nem tudom a pontos nevét, nálunk sandwich press néven fut. A lényege, hogy lapos, sima a platnija, és van teteje is, tehát össze lehet vele nyomni a szendvicset. Serpenyőben még nem próbáltam sütni, tekintve, hogy a massza nem terül el magától, tehát nem lesz egyenletesen lapos és vékony a wrap.
Tehát kettő evőkanálnyit a masszából belerakok az előmelegített sütőbe, majd ráhajtom a tetejét. Nem kell nyomni, a saját súlya éppen elég lesz. Két perc alatt készre sül, ha ropogósabbra szeretnénk a szélét, akkor legyen három, nagyon finom íze lesz, de nehezebb hajtogatni, mert törik.
Azonnal tölthető salátával, zöldségekkel, maradék sült hús darabokkal, rántottával, sült szalonnával, tojáskrémmel, avokádó krémmel, tojásos avokádó krémmel, halkrémmel-olivabogyóval, húskrémmel és még sorolhatnám.
Nálunk hatalmas sikere van, még Mátyás is szereti, Emma szerint pedig rántotthús íze van (??). Nekem inkább sokmagvas érzésem van vele kapcsolatban, valószínű a lenmag miatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése