Egy ideje szemezgetek vele a boltban, és rengetegszer felmerült bennem a kérdés elhaladva mellette, vajon mi ez, és mi módon elkészítve lehetne megenni? Nos, az van írva reája, hogy "fennel", tehát édeskömény, és megpróbáltam a legegyszerűbb módon megközelíteni a melegen fogyaszthatóvá tételét. A végeredmény pedig nagyon bejövős.
Megpucolni nem nagyon kell, esetleg ha fonnyadásnak indultak a külső levelei, azt távolítsuk el. Torzsáját - már ha így hívják - is hagyjuk meg, maga a növény is igen zsenge. Nyersen salátákba vágva fogyasztható, vagy lereszelve, mint a káposzta, ebben az állapotában enyhe - tényleg enyhe - ánizsos íze van.
Párolva eltűnik az ánizsos íz, de hogy mihez is hasonlítanám? Olyan, mint a csirke. Persze, hogy nem, valami semmire nem emlékeztető, új, és éppen ezért izgalmas.
Tehát a zöldséget ketté vágom hosszában. A zöld kaporszerű levélkéit levágom, de nem dobom ki, hanem felaprítom, majd az egészet szépen felszeletelgetem a képen látható módon.
Serpenyőben olivaolajat hevítek, és beledobom a fehér és zöld részeket egyaránt. Magas hőfokon sütöm pár percig, gondolom ízlés szerinti puhaságúra. Mivel én nem ismertem az ízlésemet e tekintetben, ezért mikor gusztának nézett ki, megkóstoltam. Nyert, tehát ekkor megsóztam, majd hozzáreszeltem két gerezd fokhagymát. Újból átforgattam, és elkészült a remek étel.
Köretként sült húsok mellé bátran fogyasztható, szerintem önmagában is egy meleg nyári estén. A gyerekek szájhúzogatása pedig nem mérvadó.
Közlök egy spenótos változatot is, aminek a lényege, hogy az utolsó percben, a fokhagymát követően megtisztított spenótleveleket dobtam az édesköményre, átforgattam, tényleg csak rövid ideig hagytam a tűzön, míg kicsit összeesik, és kész is:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése