Házicsoki

Általános iskolában a farsangra, egyéb bulikra az anyukák egy-egy tál sütivel állítottak be. Jármezei Jutka anyukájának volt a legeslegnagyobb sikere, ugyanis ő egy tálca házicsokit hozott mindig. Ez körülbelül három másodpercig tartotta magát, és mindig csak egy nagyon pici kockát, vagy annak is csak a sarkát sikerült megkaparintani. Azt hiszem, attól finomabb édességet életemben nem ettem.

Egyszer el is kérte valaki a receptjét Jármezei Jutkától, aki sok példányba leírva be is hozta az osztályba. Úgy kezdődött: 1 kg tejpor... Erre Édesanya azt mondta, hogy felejtsem el, ember nincs a földön, akinek annyi pénze van, hogy meg tudjon venni egy egész kilónyi tejport. Ekkor arra gondoltam, hogy a kis tasakos változatból - amit kávéhoz árultak, talán 2 gramm lehetett egy csomagban - majd én idővel összegyűjtök annyit, hogy Édesanya meg tudjon csinálni egy egész tálcányi házicsokit. Nem jött össze.

Jármezei Jutkáék pedig az első osztály végén elköltöztek Nyírtelekre, örökre megfosztva az 1.b.-t az élménytől.

A házicsoki íze, vagy annak csupán emléke azóta is itt van a számban. A boltban pár hete megláttam a tejes polc legalján tejport, kilós kiszerelésben. Félve néztem az árcímkére, de egyáltalán nem volt ijesztő. Gyorsan kerestem recepteket, közös nevezőre hoztam őket, és íme az eredmény:

Hozzávalók:

35 dkg tejpor

30 dkg cukor

5 dkg kakaópor (cukrozatlan)

10 dkg vaj

1 dl víz

Elöljáróban elmondanám, hogy én nádcukrot használok, ami annyira nem édes, mint az otthoni fehér színű répacukor. Ezért, aki szeretné elkerülni az esetleges émelygős végeredményt, próbálkozzon először kicsit kevesebb, mondjuk 25 dkg cukorral.

A vízben feloldom a cukrot, felforralom, és kb. 5 perc alatt szirupossá főzöm. Még a tűzhelyen hozzákeverem a vajat, addig míg teljesen elolvad benne. Közben a tejport és a kakaóport elkeverem egymással. Leveszem a tűzről a vajas szirupot, majd a tejporos-kakaós keveréket fokozatosan hozzá adagolva csomómentesre kavargatom.

Egy jól formázható masszát kell kapnunk. Én egy sütőpapírral kibélelt kocka formájú edénybe nyomkodtam, de nagyon jól lehetne golyócskákat, bármi mást alakítani belőle, esetleg mogyoróval, mandulával, mazsolával, marcipánnal tölteni a közepét. Mikor szobahőmérsékletűre hűlt, hűtőbe raktam. Ezután kemény, jól vágható csokitáblává vált.

Nagyon-nagyon hasonlít az íze a mesebeli házicsokira.

 

Rakott fasírt

Gyerekkoromban Édesanya főzte, bár azt hiszem, a Kossuth utcán utoljára. Nem értem miért, pedig finom, a gyerekek és Lajos szerint is.

Gyakorlatilag fasírtok és zöldséges rizs rétegezve, tejföllel megkenve a tetején és sütőben megpirítva.

Hozzávalók:

fasírt

2 bögre rizs

2 paradicsom

2 paprika vagy 1/2 kaliforniai paprika (capsicum)

tejföl

só

oliva olaj (a rizs pirításához, aki nem használ, annak nincs rá szüksége)

 

A fasírtokat kivételesen ne hempergessük zsemlemorzsába sütés előtt, és kisebb fajta gombóckákat gyártsunk, a lenti kép szerint.

 

A rizset a szokásos módon készítjük el, azzal a különbséggel, hogy a főzés elején hozzáadjuk a meghámozott és kockákra vágott paradicsomot és paprikát. Majd ha puhára főtt, akkor összekeverjük, hogy mindenhova jusson színes rész.

Egy tűzálló tál alját kikenünk vajjal, belesimítjuk a zöldséges rizs felét, amire rápakoljuk a fasírtokat.

Erre jön a rizs második fele, majd tejföllel megkenegetjük. Nem kell, hogy a tejföltől legyen zaftos, az csupán a művelet lezárása.

Tejföl helyett, vagy arra rá szórhatunk akár sajtot is. Előmelegített, 220 fokos sütőben 10 perc alatt megpirítjuk.

Sült tészta

Nem jelentem ki, hogy autentikus kínai, mert fogalmam sincs, ők hogy készítik. Mindenesetre nagyon emlékeztet arra az ízre, amit a kínaiban árulnak. Maradjunk annyiban, hogy könnyű, zöldséges tészta, amit lehet csirkemell, vagy egyéb csíkokra vágott hús hozzáadásával is készíteni.

Hozzávalók:

5 szál sárgarépa

4 szál zöldhagyma

negyed káposzta (kelkáposzta, vagy kínai kel is tökéletesen megfelelő)

fél deci szójaszósz

2 kanál méz

2 kanál almaecet

oliva olaj

kifőtt tészta

A megpucolt zöldségeket vékonyra szeletelem tetszés szerinti formában, a káposztát inkább darabolom. Oliva olajat hevítek, rádobom a répát, kevergetem fél percig, majd a hagymát és a káposztát. Nem kell őket puhára főzni, csupán pirítani!

Közben a szójaszósz felét elkeverem a méz felével, a zöldségekre öntöm. Átkavarom, majd kiöntöm egy tálba.

A serpenyőbe pótolom az olajat, és rádobom a már megfőtt tésztát. Nálunk lehet kapni előre megfőtt, gluténmentes rizstésztát az ázsiai polcon, de nyilván az általunk elkészített is éppen olyan megfelelő. A tésztát átpirítom két perc alatt, majd ráöntöm a maradék szójaszósz és méz keverékét, átforgatom.

Ezt követően a tésztára kanalazom a zöldség-keveréket, átforgatom, hozzáadom az ecetet, és szintén átkavarom. Nem kell, hogy savanyú legyen, nem ez a cél, csak összhangba hozza az ízeket.

A zöldségek összetételét természetesen variálhatjuk, adhatunk hozzá gombát, lilahagymát, bébikukoricát, bambuszrügyet, miegymást.

Pirított édeskömény

Egy ideje szemezgetek vele a boltban, és rengetegszer felmerült bennem a kérdés elhaladva mellette, vajon mi ez, és mi módon elkészítve lehetne megenni? Nos, az van írva reája, hogy "fennel", tehát édeskömény, és megpróbáltam a legegyszerűbb módon megközelíteni a  melegen fogyaszthatóvá tételét. A végeredmény pedig nagyon bejövős.

Megpucolni nem nagyon kell, esetleg ha fonnyadásnak indultak a külső levelei, azt távolítsuk el. Torzsáját - már ha így hívják - is hagyjuk meg, maga a növény is igen zsenge. Nyersen salátákba vágva fogyasztható, vagy lereszelve, mint a káposzta, ebben az állapotában enyhe - tényleg enyhe - ánizsos íze van.

Párolva eltűnik az ánizsos íz, de hogy mihez is hasonlítanám? Olyan, mint a csirke. Persze, hogy nem, valami semmire nem emlékeztető, új, és éppen ezért izgalmas.

Tehát a zöldséget ketté vágom hosszában. A zöld kaporszerű levélkéit levágom, de nem dobom ki, hanem felaprítom, majd az egészet szépen felszeletelgetem a képen látható módon.

Serpenyőben olivaolajat hevítek, és beledobom a fehér és zöld részeket egyaránt. Magas hőfokon sütöm pár percig, gondolom ízlés szerinti puhaságúra. Mivel én nem ismertem az ízlésemet e tekintetben, ezért mikor gusztának nézett ki, megkóstoltam. Nyert, tehát ekkor megsóztam, majd hozzáreszeltem két gerezd fokhagymát. Újból átforgattam, és elkészült a remek étel.

Köretként sült húsok mellé bátran fogyasztható, szerintem önmagában is egy meleg nyári estén. A gyerekek szájhúzogatása pedig nem mérvadó.

Közlök egy spenótos változatot is, aminek a lényege, hogy az utolsó percben, a fokhagymát követően megtisztított spenótleveleket dobtam az édesköményre, átforgattam, tényleg csak rövid ideig hagytam a tűzön, míg kicsit összeesik, és kész is:

Töltött káposzta

Én még soha nem izgultam ennyire egyetlen egy étel elkészítése előtt sem, mint ezúttal. Lelkileg rendesen rákészültem, évtizedekig érleltem magamban az elhatározást, de most muszáj volt, mert Édesanya messze van. Aztán csak sikerült, nem is olyan nehéz, nem is olyan macerás, mint azt képzeltem. Képregény következik.

Hozzávalók:

1 közepes fej káposzta

70 dkg darált hús (fő szabály szerint sertés)

35 dkg rizs

5 gerezd fokhagyma

2 evőkanál zsír

1 fej vöröshagyma

1 sűrített paradicsomkonzerv (nagyobb)

pirospaprika

só, bors

 

A káposztának kivágjuk a torzsáját, amit megeszünk, ha nem túl fás, úgyis messze még a vacsora. Tehát a káposztát nagy fazék sós vízben feltesszük főni, majd mikor zubog a víz, szépen levelenként lebontogatjuk. Nem tudom, mi ennek az eljárásnak a neve, nézzétek el nekem.

Nekem nem sikerült darált sertéshúst szereznem, tehát megdaráltam a húst, míg a káposztára vártam, és összeállítottam a tölteléket. A húst, szűrőben megmosott rizset, sót, borsot, reszelt fokhagymát összegyúrom a zsíron üvegesre pirított, nagyon apróra vágott vöröshagymával, amihez hozzákeverjük a piros paprikát is, de szigorúan csak akkor, ha már levettük a tűzről. Én személy szerint olivaolajon pirítottam a hagymát, mert úgy gondoltam, hogy a hús természeténél fogva elég zsíros, de mint később ki fog derülni, tévedtem.

 

Mikor az első káposztalevelet a tenyerembe simítottam, hirtelen pánikroham fogott el, hát mi a túrót csináljak én most ezzel? Fel akartam hívni Édesanyát, hogy most azonnal mutassa meg szkájpon, hogy a fenébe tekergessem ezt a levelet itt. Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem teszem ezt, mert náluk éppen az éjszaka közepe van, és egyébként sem adhatom fel. Mindezekből látszik, hogy a töltés folyamatának elmagyarázását illetően talán mégsem én vagyok a leghozzáértőbb forrás. Az biztos, hogy kivágjuk a levél vastag erét, aztán ezt követően háromszög, illetve ahhoz hasonló alakú darabokra vágjuk. Mérettől függően 2-5 részre is tudunk vágni egy káposztalevelet. Belehelyezünk egy kevés húsos masszát, majd tölcsér alakúra tekergetjük.

Valahogy így kell kinéznie. Aztán Édesanya majd úgyis megmondja, hogy tényleg nagyon szép, és ügyes is vagyok, csak éppen nem így kell csinálni kislányom. Hahó, várom a megjegyzést a bejegyzés végén!

A legelső.

Sosem felejtem el, mikor Édesanya és Kereszt töltötték a káposztát a Sátoron a nyáriban. Valamelyikőjük, általában Kereszt, bekeverte a húst, majd megkóstolta. Nyersen. Aztán Valika, kóstold már meg Te is! Édesanya szintén megnyalta, majd megmondta, hogy még egy kis bors, vagy só, miegymás. Ekkor megfogadtam, hogy ha nagy leszek, sohasem fogom megkóstolni nyersen a húst a kemény rizzsel, pfúj.

Anyukám a lelkemre kötötte, hogy ha készen vagyunk kettővel-hárommal, akkor csinálni kell ám egy próbafőzést. Rájöttem én, hogy nyers disznóhúst manapság már nem kóstolgatunk (mellesleg csirke-, vagy pulykahúst sem), tehát mielőtt betöltjük az egészet, megkóstoljuk főve. Meg is csináltam, persze, hogy sótlan volt, és ekkor került bele a zsír is, plusz egy kis fokhagyma, de a fenti hozzávalók már a javított változat szerint lettek lejegyezve.

És ennyi lett belőle. A végére egészen belelendültem. Ja, és el kell mondanom, hogy 48, mert Anyukám szerint nem árt meg is számolni. Hogyhogy minek? Hát hogy tudjuk, hogy mennyi van.

A fazik aljára felcsíkoztam a megmaradt káposztaleveleket, majd szépen egymás mellé raktam a káposztákat, a sort szintén lehet csíkokkal zárni.

Egy nagyobb sűrített paradicsomkonzervet felengedünk vízzel, és ráöntjük, éppen el kell lepnie a káposztákat.

Nagyon kis lángon, szépen lassan pároljuk, minél lassabb, annál jobb. Igazán csak kóstolással lehet meggyőződni megfelelőségéről (nem is olyan rossz dolog ez a töltögetés-főzőcskézés).

Az egész családnak nagyon ízlett, Emma szerint pont olyan, mint a Mamáé. Szerintem nem, de legközelebb talán.